Dr. Borbély Katalin

Categories: ÉLETMÓD Színpad – ELŐADÓK, SZOMBAT

Dr. Borbély Katalin a nyugati orvoslásban is nagyon tapasztalt mint sürgősségi és háziorvos és a funkcionális medicinával, életmód- és táplálkozásterápiával, hipnózissal, akupunktúrával és homeopátiával is mélyen foglalkozott.

„Mentőorvosként kezdtem orvosi pályafutásom. Villogó kéklámpa és sziréna mellett tanultam az orvoslást, hangsúllyal a sürgősségi ellátáson. 13 év elteltével, negyedik gyermekünk születése idejében, „váltottam” a háziorvoslásra két alapvető okból. Egyrészt dacára a látványos, sikeres mentéseknek, óriási lelki teherré vált, hogy voltaképpen nem tudtam követni a betegek sorsát, akikkel munkám során találkoztam, pedig ezt egyre fontosabbnak láttam. Másrészt úgy adódott, hogy éppen szabaddá vált egy háziorvosi állás a lakóhelyünk közelében, ami négy gyereket mellett szintén nem volt mellékes szempont.

Hatalmas elvárásokkal kezdtem a körzeti munkát, és túl hamar értek a pofonok, mivel a krónikus bajokkal küszködő betegek nem gyógyultak meg! Egy időre néhányuk jobban lett, de az idő múlásával tüneteik mindig visszatértek és minden csak ismétlődni vagy romlani tűnt. Mindezek miatt egyre többet és többet igyekeztem tanulni, igy megtalálva az integratív orvoslás számos módszerét, amiket a napi rendeléseimen, akár az ügyeleti órákban is tudok alkalmazni. Igy lettem háziorvos és kórházi konzultáns homeopata orvos Angliában, Funkcionális Medicina licence vizsgás orvos, akupunktúrás, reflexológus terapeuta, NLP mester és Lifestyle Coach. Jelenleg az Életmódorvoslást tanulom itthon és dolgozom a háziorvosi valamint a sürgősségi ellátásban is.

Biztos vagyok abban, hogy nincs olyan tudásszint, amikor hátra dőlhetünk és azt mondhatjuk elégedetten, hogy már mindent tudunk. Nincs olyan, hogy a kitűnő minősítés kitűnő orvosi tevékenységet is jelent. Önmagukban nem számítanak a címek.
Mindezen tapasztalatok, tanulások, a szívszorítóan megható gyógyulások folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy milyen sokat kell tanulnia egy orvosnak az életben, és soha nem mondhatja el, hogy már minden tud, vagy hogy tudja az egyedül üdvözítő módszert. Nincs olyan.

Van a beteg ember és a gyógyásza. Mindkettejükben az akarat a gyógyulásra és gyógyításra. Van a tudás és a nem-tudás nem-szégyenlése, okoskodás helyett van a tanulás, és így hol lassabban, hol gyorsabban, de haladhatunk az Egész-ség felé. Mindig csak együtt.”