Baranyi Edit

Categories: CSÜTÖRTÖK, ÉLETMÓD Színpad – ELŐADÓK

Baranyi Edit rövid előadás után terepbejárást vezet majd, és a gyűjtött vadnövényekből főző workshopot tart.

„Hosszú út előzte meg a vadnövényekból való ebédkészítést.  Szegeden egy panell lakásban nőttem fel, ahol sok minden magától értetődő volt: a víz a csapból, a fűtés a radiátorokból. Az élet egyéb területe már nem volt ennyire kényelmes és könnyű, mint este alábújni a forróvizes tus alá, bár azt is ösztönösen éreztem, hogy nem ez az igazi élet.
Az igazi életért küzdeni kell, meg kell érte dolgozni, és mint a futóversenyen, amikor dobogóra álltam végül, nos, azt is sok-sok munka előzte meg.
Így végtelenül örültem, amikor kertes házba költöztünk egy kicsiny dunántúli faluba, Szárra hogy lám, itt nincs gáz bevezetve, itt akkor lesz meleg, ha előtte begyújtunk. Bár áram itt is volt, így melegvíz is volt, de legalább a ház melegéért dolgozni kellett. Megszerettem a fa illatát, a hasogatás látványát, a küzdést a fával. Ma is szeretem, bár ma már sajnálom az erdőket is, hogy hihetelenül gyorsan pusztulnak.

De az erdőt magát végtelenül szeretem. Erdőfürdő, olvastam valahol, és valóban. Míg a víz a testet tisztítja, addig az erdő hangos csendje a lelket hozza helyre.
Vágyakozni kezdtem a szegedi és pesti kávéházak, mozik, sétálóutcák, iskolák, szerkesztőségek színes kavalkádja után az egyszerű munkás élet iránt. Itt, Száron tanultam meg sajtot készíteni, szappant főzni, szőni, jurtát készíteni, megtanultam, hogy a növények nem hangosan beszélnek, de igenis van szavuk, és milyen jó a közelükben lenni. Tanulom a szív csöndjét is, ahol Isten halk és szelid hangja hallható, főképp akkor, ha kivetem magamból az önzést, a tapintatlanságot, a kevélységet, a gőgöt, a bujaságot, a torkosságot, és mindennap arra kérem a teremtő Istent – imában- , hogy legyen velem, és segítsen. Így olykor sikerül adni, áldás lenni mások számára is.
Valahol ez az igazi élet.
Ahogy Isten is ad minden reggel, amikor felébredek, a Napot, a fény játékos sugarát a hálószoba falán, a diófa hatalmas és jól eső árnyékát a kertben, a tüdőmben a levegőt, azt hogy lélegzem – ezt mind kapom Tőle. Csupa ajándék egy nap, tele apró meglepetésekkel, örömökkel, találkozásokkal.
Ha mindezt, magát a létezést így szemlélem, kozmikus valóságában, akkor az élet egy hatalmas Jó és Szeretet, ami mögött ott lapul maga a Jóség és Szeretet forrása, maga Isten. Minden, ami teremtetett, jó, és benne maga az ember, vagyis én és te is, jó vagyok és jó vagy. Ezzel a tudással már lehet élni.”